no, meggyógyultam aztán, és mindenféle jókat ettem. anyósom szokásos specialitásait (grillezett T-bone paradicsommal, báránycsülök fehérbabbal, zöldbab carbonara, stb.). no meg a kenyér, meg a vaj, stb. visszatértem Párizsba is még egyszer, ott chevre chaud-t ettem egy no-name bisztróban.
jól bevásároltam ezt-azt (szokásos szárazkolbi, puy lencse, dióolaj, mustárok, ecetek, ez-az) és tömött csomagtartóval +2 gyerekkel visszaindultunk. 1.nap Genfben szálltunk meg, apukám sült csirkével és salátákkal várt. 2. nap Ausztriában Mondsee-nel egy gyerekbarát gasthofban. kaja korrekt, de semmi emlékezetes. Mondsee gyönyörű. harmadik napra hazaértünk, a mosonmagyaróvári MOL-kút Marché éttermében ebédeltünk. wow, tiszta nyugat!!! (mondjuk ami Svájcban steak, az itt kolbász, és még így is jó drága.)
hazaérve fahéjas-paradicsomos zöldbabot rittyentettem vacsorára, mert zöldbabot is hoztunk a kertből egy rahedlit.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Én meg Horvátországban ettem Marchéban, visszafogott választék, magas árak, de azért finom volt a gombalevesük és olyan nehéz volt a zsemle, hogy két kézzel kellett megtartanom...
ReplyDeleteNem értem , nálunk miért nincsenek az autópálya-éttermek elterjedve, mikor fél Európa rajtunk jár keresztül?
én sem értem. piaci rés!
ReplyDeletemert olyan rohadt drágák vagyunk, hogy nem enne ott senki, inkább kibírná az osztrákokig:-)
ReplyDelete