ötkor kelés, a piac még ki sem nyitott, mikor mi már ott voltunk a gyerekkel.
reggeli: görögdinnye, pain paillasse a szokásos feltétekkel
ebéd: a gyerek kérésére rántotta. ő "főzte", és közben mondta nagy komolyan, hogy éppen mit csinál. csak egy tojás ment kicsit mellé. csináltam mellé egy caprese-t is.
míg aludtak, nekiláttam a feketeribizli feldolgozásának. leszáraztam a cuccot, majd először a sorbetnek fogtam neki. a józan ész szavára hallgattam, és nem szereztem be külön glükózszirupot, Heston Blumenthal ide vagy oda. gyártottam egy cukorszirupot csak úgy érzésre, a ribizlivel együtt rotyogtattam kicsit, leturmix, majd egy szűrőn átpasszíroz. ezen a ponton megkóstoltam, és alig bírtam abbahagyni. eldöntöttem, hogy az összes ribizlit sorbetesítem, a közelgő vendégjárásra gondolva. úgyhogy egy vejdling püré hűl a hűtőben.
uzsonnára rétegeztem egy kis pürét joghurttal, a gyerekek persze nem szerették, én annál inkább. van valami a feketeribizliben, ami nagyon nagyon bejön, már anno angliában literszámra vedeltem a ribenát.
vacsora: mézes-szezámos csirkemell uborkás-barackos madársalátával (a saláta tetszett meg), a legfrissebb good foodból.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment