piacoltam is, volt feketekagyló, úgyhogy elvittem az utolsó három zacskóval. az előttem lévő hölgynek éppen fantasztikus tengeri halként akarták eladni kedvenc vesszőparipámat, a pangasiust, barátságosan közbeszóltam a kicsit hosszúra nyúló beszélgetésbe, hogy nem is tengeri hal az, erre a hölgy úgy nézett rám, mint egy őrültre, a halas utána meg megkérdezte tőlem, hogy most őszintén, nem mindegy?
ebéd: HFW narancsos-füstölt makrélás zellersalátája
vacsora: moules+frites
update: vacsi után megint desszert lett reklamálva, így összedobtam ezt az elronthatatlan csokiszuflét, ami, mint Édesem nagyon helyesen rámutatott, nem is szuflé. viszont jó és tényleg elronthatatlan. kevertem bele egy kis alles liebe fűszerkeveréket (rózsabors, eper, málna, rózsa, koriander, bors) hogy legyen benne valami fifika.
A pangasius nekem is a vesszőparipám (nem tengeri csikóm!) amióta kétszer ettem és másodszorra is u.olyan visszataszító volt az íze. És persze ez nem mindegy!
ReplyDeletepersze hogy nem, de ilyen mélységekben, hogy ízélmény, már bele sem mertem menni a témába...
ReplyDeletea kagylónak meg pontosan a felét kellett kidobnom, már ott állhatott egy ideje.
többször nem veszek a hunyadi téren tengeri vagy annak mondott kütyüket, annyi szent.